new years eve
addig meg csak gondolkodok...
gondolkodok ezen az éven, és rájövök, hogy igazából épp annyira volt jó, mint rossz.
ha átlagot vonunk, teljesen normális volt. sokszor voltam eszméletlen boldog (például mikor túléltük a világvégét :D:D), de legalább ugyan annyiszor sírtam is. sok volt a siker, kudarc alig, de bonyodalom bőven.
a következő év remélem pontosan ilyen lesz. nem akarok többet vagy kevesebbet semmiből...bár valószínű nem így lesz.
a ma estével kapcsolatosan iszonyatosan jó kilátásaim vannak, hatalmas hangulatok lesznek...de amíg el nem kezdődik, nem érzem biztonságban magam.
vacilálok, eszembe jutott hogy én alig vágyok egy ilyen bulira. sokkal inkább lennék az ő karjaiban egész éjjel, embertömegek helyett csak kettesben. mert annyira megnyugtató lenne és annyira stabil, és rögtön egy pozitív impulzussal indulna a kétezertizenhárom.
annyiféle variáció van arra, hogy végződhetett volna az év és kezdődhetett volna az új és nekem most mindennél jobban számít, hogy hogy fog.
és nagyon szeretném hogy jól.
troublemaker
WHY does it feel so good but hurt so bad?
az évszázad kérdése.
i'd rather stay on the sofa
ezer takaró között fekszem, mellettem egy bögre teával és tál kölesgolyócskával (ami a popcorn light verziója nálam mostanság, annyi különbséggel hogy ennek semmi íze, de addig is van valami a számban vagy mi) aranyos tumbli-blogokat böngészek, bömböltetem a fülhallgatómba az one directiont (i want u to ROCK ME yeah) a dizni csatornán pedig a kedvenc meséim mennek sorban -
EZ MIND ANNYIRA TÖKÉLETES LENNE HA
-közbe nem másznának fel mindenféle űrlények a már amúgy is gyulladásban égő torkomból
-nem robbanna szét a fejem
-és a kis idillem célja nem egy kényszerpihenő lenne, és NEM kéne majd az egész délutánt végigtanulnom
hát de az élet nem kívánságműsor, kiélvezem ezt a vegyes érzéssekkel eltöltött pár órát és beiktatok egy kis értelmetlen cuccot ide.
annyira elhagytam ezt a blogot, hogy hihetetlen. ezen a 'dizin' is annyit dolgoztam, és vinnyogva ugrándoztam közbe-körbe hogy úristen tudok html-t szerkeszteni, most már annyira MAINSTREAM ez a galaxisos háttér, hogy fujj.
nem is beszélve a chat-fülecske szanaszét spamelését, már nem is látszanak a kedves üzenetek amiket olykor-olykor idetévedő olvasóim hagynak, csak a Krazy Jokes meg a blogwalking...
és ha már az 'értelmetlen, jelentéktelen virtuális dolgok, mégis kivisznek az észből' címszó alatt járunk, akkor megemlíteném az újabb, az egész facebook-népséget érintő katarzist, az ASK.FM-et
komolyan, ütögetem a fejem a falhoz, amikor este, pihenésképp lapozgatom a főoldalam és KONKRÉTAN minden második (hacsak nem több) kortársam kirakja hogy 'ask me!' 'kérdezz, sokat!'
és ki vannak akadva, hogy megkérdezik a melltartóméretüket, hogy milyen bugyit hordanak és leirják, hogy mekkora büdös r-banc az illető.
nem szabad megadni a lehetőséget arra, hogy bárki beszólhasson neked bármikor úgy, hogy sosem kell felvállalnia a nevét. na mindegy, aki ezt élvezi....
gyorsan témát váltva vissza az eredetihez, hogy ne csak panaszkodjak, leírom, hogy ennek a betegség valójában iszonyúan megérte. hétvégén ugyanis Bécsben jártunk, ami egy olyan eszméletlenül gyönyörű város számomra, hogy végleg eldöntöttem: egyszer még oda fogok költözni. ...agyára is mentem mindenkinek az ötpercenkénti 'úúúúú én biztos itt fogok lakni' kijelentésekkel... voltunk a schönbrunni kastélyban, amitől visszafordíthatatlan karácsonyi hangulatba kerültem, villogtunk a némettudásunkkal, puncsot ittunk, spirálkrumplit ettünk ezermillió képet csináltunk AZTÁN több mint 5 órán keresztül boltból ki-boltba be.
tegnap kilogikáztuk a grétával, hogy BIZTOSAN ezért érezzük olyan vacakul magunkat.
na meg már az első üzletbe betoppanva elkapott az 'anglia feeling'
ez azt az érzést jelenti, amikor ott állsz milliónyi szebbnél szebb ruhával körülvéve és elkap a pánik, hogy úristen mindent meg kell néznem, meg kell vennem, de mi van ha lesz jobb, mi legyen, a francba mármint úristen ez az egész túl nagy felelősség és túl nagy stressz és még ott vannak a többiek, és neki minden sokkal jobban áll, nem használom ki a lehetőséget és jujj mileszmost...
szóval leültünk és elkezdtünk röhögni :D
röhögtünk majd újult erővel nekivágtunk és a lehető legkevesebb stresszel (kivéve a 'bazdmeg ez is kétemeletes' sóhajtást) egy csomó klassz cuccot vásároltunk :)
erre a hétre már nem tervezek sok mindent, csak TÚLÉLNI és a túlélést megünnepelni egy újabb random-péntekkel :3
további szép napot (K
ajjaj
annyiszor tervezem hogy írok valamit (mert jézus egek meg minden, már ezer éve nem tettem!), de amikor tudnék, akkor pont nincs rá lehetőségem, amikor pedig van, akkor...akkor olyan mint most.
de azért, hogy kicsit rendszerezzem magamban is a gondolatokat, leírom hogy épp hányadán állok a nagyvilág becses dolgaival:
- legfrissebb emlékem az, hogy pár órája kaptam egy hiperszuper 'átmenetis' dzsekit a talivaliban (épp ideje, lassan már nem is tudom felhúzni...de hát ez vagyok én), amiben nem úgy nézek ki mint egy kötözött sonka, sem mint egy jegesmedve. PERFECT
egyébként már vagy egy hete olyan különös dolog történik velem, hogy végre nem csak egy kupac rongy fekszik a szekrényemben, hanem habozás nélkül MINDEN REGGEL (átérzed?) ki tudok venni valamit amiben egész jól érzem magam. kíváncsi vagyok meddig tart ez az állapot. - ha már a pénzszórásnál tartunk, megkaptam az istencsászár laptopomat, amit igaz csillagászati összegben mértek, de mesegyönyörű, okos és egyszerűen...áh meg sem érdemlem :D
- szülinapom is volt, pontosan egy hete (az előzőek mind ennek a számlájára írhatók), csudijó családi ebédek, tökéletes ünneplések, százmillió kalória
- az előző bejegyzésben említetteket is homály fedi már, NÉLKÜLE NEM TUDOK LÉTEZNI. ennyi kész.
...magyarul a kis különleges szerelmi életemben is minden a legnagyobb rendben. - jegyek szempontjából szintén tök elégedett vagyok magammal (kit érdekel, tudom...) és mostanában a tanárok nem is engem tartanak a legszimpatikusabb alanynak arra hogy karókkal ékesítsék nevemet a naplóban (ma is töri kémia feleléskombó ééés mindkettőt megúsztam!)
- kivéve természetesen a rajzot (ez komolyan érdemes arra hogy külön pont alatt említsem), mert olyan kerek kettesre álltam belőle ezidáig, mintakurvaélet.
ja és apám csinálja a rajzaimat. ha én csinálnám, valószínűleg kisegítőbe küldtek volna súlyos térlátászavar és 'egy vízszintes vonalat sem tud meghúzni vonalzóval' tünetekkel. - végül de nem utolsó sorban imádom ezt a csávót:
"megsüketülni gyorsan, ne halljam mit tettem veled"
tonight i want to let your memory go...it's sad i know
Mi nem csak esetlen próbálkozásai voltunk valaminek, amit úgy hívnak, szerelem. Minden igaz volt.
...és tényleg.
eddigi szerény kis életem legszebb 16 hónapja volt.
megbeszéltük, örülök hogy így ért véget.
eltekintve a random sírógörcsöktől, az édességtúladagolástól, a 'mi fog hiányozni' listától és az el nem küldött levelektől (komolyan mondom, felpofoznám minden 'hogyan éljük túl a szakítást' cikk íróját)
de azt hiszem, ez normális.
így érezhet minden 15 éves lány, akinek most ért véget egy közel másfél éves kapcsolata.
bevallom, elég egyedülálló eset, de akkor is.
én még csak most kezdem bontogatni a szárnyaimat, kedves 'Sorsom írója', nem tartogathattad volna a világfájdalmat mondjuk FELNŐTT KOROMRA?!
mi a jó francért kellett ilyen szörnyen korán megismernem Őt? miért nem később találkoztunk?
...akkor boldogan élhettünk VOLNA, amíg meg nem halunk, boldogságban, szeretetben, egy hatalmas családi házban medencével hangszigetelt hálószobával, a két tündéri gyerekünket pátyolgatva!
miért működünk teljesen másképp?
miért esik le nekem rögtön, hogy mennyi minden változik majd meg, és benne miért tudatosul csak napok múlva, hogy mi mindent veszített?
miért kell a mai napomat azzal töltenem, hogy átragasztgassam a közös képeinket a szobám különböző pontjain? pedig olyan szépek voltak...
JAJJ DE KURVA KOMPLIKÁLT MINDEN.
...de az internet tanácsára nem ragadok le.
a tegnap estével már el is kezdtem a továbblépést! (és a többivel ellentétben ez a javaslat egész hasznosnak bizonyul)
igaz, az egész hajamból dől a cigiszag, a gatyámat mintha alkoholba áztatták volna,és mindezt úgy, hogy én teljesen ártatlan voltam mindenben, nagyon jó volt.
hülyeség hogy búfeledéshez segédeszköz kell; a társaság és a nevetés, az elvonatkoztatás a titka mindennek!
 |
←el kell felejteni az ilyen arckifejezést!
...le kell vetkőzni a 'szomorúSzűzMária' stílust...
hinni kell
↓
várok.
gyorsan történt. egyszer így-egyszer úgy.
már megszámolni sem tudom, mennyi mindent éreztem szellemileg és fizikailag az elmúlt napokban
...vidámságot, bizonytalanságot, idegenkedést, furcsát, jót, legjobbat, barátságot, szeretetet, felszabadítót, rosszullétet, csalódottságot, kimerültséget, újat, nyugalmat, zaklatottságot, katasztrófát, zokogást, hiányt, megkönnyebbülést, imádatot, tökélyt, bizsergést, zavargást, kételyt, határozottságot, döbbenetet ...félelmet.
de szerintem ő is félt kicsit. félt, hogyha felszállok, soha többé nem lát.
most pedig várok. bármilyen kis jelre. várok.
nem rajtam múlik.
még a dátumba is csak egy hónapot és pár napot tévedett.
még a kibaszott hasonlat is ugyan az.
random challenge
Levél egy élettelen tárgynak, amit utálsz
Kedves széteső lábbelijeim, mélyen tisztelt szandálok!
Szoros kapcsolatunk miatt választottalak titeket, ezért mertem végül megírni ezt a levelet, bízva benne, hogy nem sértődtök meg.
Választhattam volna drága matekkönyvemet is, de valljuk be őszintén, titeket sokkal többet tanulmányozlak, mint őt.
Első konfliktusaink a nyár elején kezdődtek, amikor minden ok nélkül már a második pár kopott agyon belőletek.
Esküszöm, nem ártottam nektek! Annyira megterhelőek lennének a lépéseim?
Köszönjétek anyám törzsvásárlói kártyájának és a bolttulajok áldott jó szívének, hogy kettőtök árából megkaphattam a harmadik testvéreteket (aki veletek ellentétben tovább bírta, mint 2 hét) és nem csináltam ügyet a dologból!
További félreértések elkerülése érdekében, kérlek, legyetek kitartóbbak!
Levél a tükörbeli énednek
Kedves tükörvilág-Fanni!
Elbizonytalanítasz engem, tudod? Mindig mást mutatsz.
Sokszor egy kiadós ebéd után a legjobb formámat látom benned, néha meg egy végigkoplalt nap után valami elcseszett fehér bálnát.
Amikor fontos lenne tűrhetően kinézni, kihangsúlyozod az összes pattanásom, estére pedig mintha varázsütésre kisimulna a bőröm az elfáradt smink alatt. Néha bemeséled nekem, hogy igen is nem nézel ki olyan trágyául az olyan 'két pillanat alatt összefogott hajjal' sem, de amikor ébredés után órákat kínlódok a tökéletes kontyért, meghazudtolsz.
Mindig akkor mutatsz a legszebbnek, amikor senki sem lát.
Fordítva mutatod a valóságot. Átversz. Rejtély vagy számomra.
Levél a gyerekeidnek
Sziasztok srácok, kislányom és kisfiam!
Szeretném megígérem nektek, hogy megpróbálom elkerülni majd azokat a 'szülő-dolgokat', amik engem ilyen idős koromba nagyon idegesítettek. Ezt biztosan mindenki megfogadja magának egy duzzogós délutánon, mert 'nemakaroktanulni~elakarokmennibulizni~anyasoseértmeg' és leszögezi, hogy ő biztos nem lesz ilyen fafejű kocka a gyerekeivel, mint az ő szülei voltak vele anno.
Na én ezt igyekszem be is tartani, bizonyos korlátok között természetesen. Hiszen azért ti sem verhetitek majd szét a házat, nem kaptok meg mindent amit akartok (mert a pénz véges, de anya igyekezni fog!) nem járhattok haza részegen minden este más-más pasival/csajjal és természetesen nem is pofázhattok vissza.
De azért igyekszem majd jó szülő lenni, és aludhattok a franciaágyban ünnepnapokon!
U.I.:...már most szeretlek titeket! puszi
Levél a legkedvesebb embernek, akit csak egy napig ismertél
Kedves német srác aki matekórán elkérte a telefonszámom!
Csak hogy ne érezd annyira különlegesnek magad, mint amilyen vagy, több ember is eszembe jutott jött akiket választhattam volna, de mégis rád esett a voksom.
Azért mert kibaszott helyes voltál és olyan kockahasad volt hogy öröm nézni awhawhawh mert te vagy az, akire tényleg mosolyogva gondolok, akkor is, ha később párszor írogattál facebookon hogy 'ich fick deinen mund, du dreckiges fräulein'.
Még irigyeltem is a gebe cserediákomat, hogy ilyen romantikus lélek (vagyis mint ugye később kiderült, annyira mégsem) osztálytársa van, aki egész nap szemez velem és tanórán odatol egy papírt szívecskével, rajta hogy 'add meg a számod! :)'.
Olvadoztam tőled srác, mint vaj a pirítóson.
Igaz, ez után csak egy SMS-t írtál, miután átléptem a határt csak a fent említett módon kerestél, de szép emlék maradtál nekem, nem felejtelek!
Levél, melyben elmagyarázod valakinek, miért rúgnád szívesen fejbe
Kedves...vagyis hagyjuk már!
Nyugdíjas néni a buszon!
Mérhetetlenül felháborít és logikátlannak tartom a viselkedését.
A megállóban még ártalmatlanul elveszik a tömegben,ravasz módon szürke egérként viselkedik, de amikor a busz kerekei lefékeznek, a csípőprotézisét és mindenféle fájdalmát sutba dobva fénysebességgel taszajgál mindenkit arrébb az útjából, elsőbbségért harcolva.
Én vagyok az udvariatlan? Ön küldd bokán engem a botjával minden alkalommal!
No meg az, hogy el kéne néznem a kora miatt hogy direkt a külső ülésre ül, hogy még véletlenül se rakhassam le a seggem?
Megjegyezném, hogy amíg Ön almákat válogat a piacon (vagy ha olyan öreg, mi a francért nem marad otthon?!) én egész nap az iskolában gürizek 20 tonnás táskát cipelve.
És nem érdemlek meg egy zsebkendőnyi helyet. Ön bezzeg igen.
Csak azért, mert többet élt, mint én.
Jó tanács: ha már ennyire szereti a székfoglalóst, játsszon az unokáival és ne az én életemet keserítse meg!
Köszönöm.
Levél egy személynek a kiskorodból
Kedves Csabika vagy Gabika a homokozóból!
Már csak nagyon homályosan emlékszem rád...vagy lehet hogy egyáltalán nem, csak nagyszüleim meséiből képzelem el rám vetülve félelmetesen nagy árnyékodat, ahogy épp egy homokozóvödröt tartasz a kezedbe. Lelki szemeim előtt látom a tiédet, vörös, izzik, sőt, még talán ördögszarvad is vannak; és csak tartod a vödröt, tartod...majd egy óvatlan pillanatban a nyakamba zúdítod az egész tartalmát.
Tudod mennyi ideig tartott kimosni a derékig érő hajamból azt a sivatagot, amit belevarázsoltál? Tisztában vagy vele hogy az egész falut felverte a velőtrázó visításom? Miattad!
Ha nem tudod hogy kell udvarolni akkor kérdezd meg az anyukádat! Így rossz ötlet, ne kísérletezz!
Levél valakinek/valakiknek, akikkel szeretnél újra beszélni
Kedves volt csapattársaim, ex-kosaras leányzók!
Olyan rossz, hogy alig emlékszünk már egymásra. Pedig szép éveket töltöttünk együtt! Közösen haldokoltunk az edzőtáborokban, gyalogoltunk kilométereket esőben, táncoltunk cipőszagú koliszobákban, éjszakákat telefonáltunk át, utazgattunk minden hétvégén, küzdöttünk a méltóságos vereségért.
Fel tudok idézni minden sportcsarnokot, öltözőt, szertárat, és ha hármat kívánhatnék, biztosan közéjük tartozna, hogy egyszer visszatérhessek ezekre a helyekre.
Hiányoztok, annak ellenére, hogy alig vagytok páran akiket már névvel és arccal együtt be tudnék azonosítani. Pedig jézusom, a fél életünket együtt töltöttük!
Bárcsak az a régi 'egy csapat' lehetnénk, mint régen...
Hiányoztok!
Levél, amit szívesen kaptál volna
Tisztelt Fanni kisasszony!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a ROXFORT Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. Mellékelten megküldjük a szükséges tankönyvek és felszerelési tárgyak listáját. A tanév szeptember 1.-én kezdődik. Legkésőbb július 31.-ig küldjön baglyot nekünk.
Tisztelettel:
Minerva McGalagony
igazgatóhelyettes
Levél az álmaidnak
Drága álom-pajti!
Örülök, hogy van időnk sokat találkozni, szeretem veled együtt tölteni a délelőttöket, a délutánokat, de legfőképpen az estéket.
Emlékszel a tegnapelőtti éjszakára? Fantasztikus kalandokban részesítettél, olyanokban, amelyeket csak veled, a legmerészebb fantáziámmal élhettem át.
Mindig eszméletlenül fáj elválni Tőled, de be kell látnunk a valóság tesz ilyenné, nem a mi hibánk...
Hívlak, amint ráérek!
CSÓK: FANNI :)
forever and ever honey
 |
| kibaszott matekdolgozat életérzés <3 imádom:D |
a tegnap esti két órás tanulás eredménye egyenlő volt a nullával. csöves vagyok
az fájt a legjobban az egészben, hogy ezért a hatalmas talicska borzalomért hagytam ott Őt, az xbox kontrollereket és a pihe-puha ágyikót. :(
-Nenyomkoddmárösszevisszabaszki!
-Deezthogycsináltad?
-ZöldAbetűmegközbecélzolbalra.Tudodmerrevanabalra?
-Denekemezígynemmegyhogynézemismegcsinálomis!
-Gyökérvagy.
-Deezmiműsorhogyfelrúgodajátékosom?Piroslapot!
-GÓL~hahahaa
-Demiazhogygól?!Nemkoncentráltam.
-Gyökérvagy.
-Utálomeztajátékot.
-Szeretlek.
PERFECT :3
...szóval egy mámoros rózsaszín felhőből kikászálódva tudtam meg, hogy ez az egy nyomorult kis csonka hét lesz az eddigi egyik legkeményebb az évben, teletűzdelve random röpdogákkal, felelésekkel és témazárókkal. ennél nincs kiábrándítóbb az egész földkerekségen.
ééééés megint csak ülök itt a füzet-, és tankönyvhegy csúcsán, tollakat szerelek szét és azon gondolkodok, milyen kontextusban mutatna a legjobban a falamon néhány inspirációs biszbasz, éééés közben még a netet is telespamolom az agymenéseimmel.
tiszta multifunkciós vagyok.
...hasznosíthatnám.
...
csak hallgatom, csak bámulom
nos, már körülbelül a legutóbbi bejegyzésem kiposztolásának pillanata óta tervezem, hogy firkantok valamit, de minden nap úgy voltam vele hogy, ha most nekiállok, akkor biztosan egy hatalmas káosz lesz minden bepötyögött szavam.
...valószínűleg most sem lesz másképp...
hiszen annyi agyzsibbasztó dolog zúdul rám, mintha csak vonzanám őket.
jelenleg épp egy borzasztóan zseniális blogot találtam, hogy már fél órája ezen vinnyogok és kiélvezem azt, hogy semennyit sem kell tanulni mert itt aaaaa...négynapos hétvége!
ezzel együtt nem lesz tesi és töri kombóm plusz még atlétika és dupla infó örömeitől is megszabadulhatok ;köszönöm drága nemzeti ünnep!
viszont a mai matrózblúzos akciózásért, meg az egész ünnepséges banzájért nem voltam elragadtatva... hiszen az egész abból állt, hogy meghívták magyarország egyik híres musicalszínészét és a diákönkormányzat elnöke készített vele egy bő tanórán végighúzódó interjút, néha pedig a csávó énekelgetett kicsit.
oké, oké skippeltük így a földrajzot, de az egésznek annyi köze volt a forradalomhoz, hogy semennyi.
aztán gyertyagyújtás volt, ami az én feladatom lett volna, de hősiesen lepasszoltam, mert a 'balfasz fanni kaladjai' című képzeletbeli regényem nem igényel egy 'iskola leégetése' című fejezetet. egyenlőre.
ezen kívül az elmúlt héten minden nap félholt állapotban tértem haza, az élni akarás csekély jeleit sem mutatva, és minden vágyam volt, hogy örökre bekuckózzak a takaróm alá.
pedig egész nap mást sem csináltam, mint -szokásos módon- vagy aludtam, rajzoltam, vagy éppen röhögőgörcsöt kaptam mindenféle órán; dolgozatok miatt görcsöltem; gondolkodtam, hogy nem ártana nekem is abonett szendvicseken élnem, mint szegény dalmának (pedig neki nincs is szüksége rá...); kávéztam; nagyot mulattam a franciás lányokon atlétikán, mert az egyik agyoniskolázott ráugrott a fél méterrel a föld felett lévő magasugró rúdra, és akkora hátast vetődött, hogy az valami tragikomédia; borzalmas vicceket hallgattam és kínomba nevettem ('srácok, ez olyan szar volt hogy már jó... :D'), valamint fejhangon vernyákoltam a fényév távolság című dalt. (olyan szép :3).
és mit szándékozok tenni a következő négy cseszettül szabad napomban?
- első sorban aludni. sokat.
- aztán az én szívem csücskével lenni. még többet
- időt szánni olyan alapvető dolgokra mint a hajmosás, szobám dekorálása, nyálcsorgatás sorozatokra
- csokit zabálni
- tanulni (what else?!)
a többivel pedig még várjuk meg az őszi szünetet...
#nyakatekert szóáradat
♣tegnap a glamour napok örömére nagybevásároltam a bershkában (pedig amúgy oda nem is szólt kupon...), vettem 2 darab nagy kötött sálat, amibe egyértelműen szerelmes vagyok és megalkuvásként találtam egy olyan magassarkú bokacsizmát, ami anya szerint is elfogadható ÉS még a lábam sem fázik meg benne (mert nem lehet megértetni vele, hogy nem a Mount Everest megmászására veszem, és nem is földúton járok iskolába, különben is egy kibaszott mazochista vagyok, úgyhogy igazán bármit kibírnék a tudatért, hogy elfogadhatóan nézek ki)
♣megállapítottam, hogy a vaníliás testápolómnak egyértelműen forró nyári délután illata van, a testpermetem a tavalyi tavasz aromáját őrzi, a régi alapozóm pedig azokra az időkre emlékeztet, amikor majdnem minden szombat estén a koripálya jegét koptattuk, forrócsokit ittunk és félóránként mosdóba rohantunk, hogy újrakorrektorozzuk a szánkat. (igen, mindenki leszólta, de mindenki csinálta...:D)
♣szívesen visszamennék azokba az időkbe, amikor az alkohol még nem volt lehetőség, amikor jól akartuk érezni magunkat. mert mára sajnos sokszor ez az egyetlen lehetőség.
♣A perzsák vallása dualista, a jóság istene Ahuramazda, a halál istene Ahrimán volt...
UTÁLOM A TÖRIT & ezt biztosan nem fogom tudni kimondani feleléskor & a tanár újfent nagyon viccesnek fogja találni a kínlódásom. Fuck
♣már nagyon izgatott vagyok a holnap miatt, mert letöltöttem egy gangnam style-os játékot és már alig várom hogy megmutathassam Bálint barátomnak és egész angolon ezen kockuljuk :D
♣beleszerettem az újdonsült Justin Bieber számba...mert ALL I NEED, IS A BEAUTY AND A BEAT sáláláláláááá
♣hatra moziba megyek az Elrabolva című filmre, ami lehet hogy világsiker, de a leírás alapján nem az én ízlésemnek megfelelő...
amúgy fő célnak úgyis az új szerelésem felvonultatását tervezem egyetlen sztájlisztomnak :3
fő-fő cél pedig csak annyi, hogy végre vele lehessek :)
♣végül pedig leszögezem, hogy tervezek egy bejegyzést, amiben kifejtem Az éhezők viadalával kapcsolatos nézeteimet, cseszettül hosszan monológikus formában. best in the word <3
ennyi voltam mára
újabb régebbi